2013. október 23., szerda

Tizenharmadik fejezet II - Je suis a toi

Elnézést, kicsit zűrös volt az életem. Anyukámat rövid kórház után végül a sors megszánta, meghalt, eltemettük, azt hiszem lassan visszarázódunk a normál hétköznapokba. Köszönöm a türelmeteket.

Tizenharmadik fejezet II - Je suis a toi by Beren Erchamion

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Reszvetem Edesanyad miatt!!

twmmy írta...

Köszönöm.

Aemitt írta...

Részvétem anyukád miatt!

Névtelen írta...

Őszinte részvétem Anyukád miatt!
És ezúttal köszönöm szépen,hogy így is gondoltál ránk!
Régóta olvasom az írásaidat,nagyszerűek. Nem vagyok nagy "kommentelő",eddig nem is írtam megjegyzést. Azért változtattam ezen,mert ez a rész különösen nagy örömet okozott nekem. Babámmal szülés után problémák voltak,ezért kórházban kellett maradnunk. Mikor nagyon el voltam keseredve,akkor vettem észre,hogy fenn van az új rész. Jó volt kicsit kiszakadni általa a valóságból. Köszönöm!
Szilvi

twmmy írta...

Köszönöm lányok az együt érző szavakat.

twmmy írta...

Szilvi, remélem azóta rendben otthon vagytok a Babával, annak idején én a harmadikkal voltam közel 20 napig bennmaradós. Nem akart kisárgulni.
További jó olvasást, igyekszem-igyekszem.

Névtelen írta...

Köszönöm szépen,már itthon vagyunk! Nekem is ő a harmadik,mi azért maradtunk a kórházban,mert nem tudott önállóan enni. Csak eleinte nem hitték el nekem...
Láttam,van friss! Hurrá! :-) Amint minden gyerekem alszik,már olvasom is... :-)
Előre is köszönöm!
Szilvi